Rólunk

Tábitha Ház ... hogy legyen mindig segítség ...

A Tábitha Ház célja és küldetése egyedülálló Magyarországon. Azon a területen nyújt segítséget, amelytől a legtöbben -így én is- távol akarjuk magunkat tartani, sőt még a gondolatát is kerüljük: ez pedig minden dolog legérthetetlenebje, a gyermek szenvedése és korai halála.

A Tábitha Ház küldetése, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekek hátralevő, szűkre mért idejének eltöltése és a haldoklás, méltó és szeretetteljes környezetben történjék. A Tábitha Házban a gyermekek szakszerű orvosi segítséget kapnak, miközben a szülők és rokonok folyamatosan a beteg mellett lehetnek, támogatva őket a betegség ellen vívott nehéz küzdelemben. A Tábitha Ház a szülők számára zavartalan körülményeket biztosít annak érdekében, hogy a hátra levő időben megadhassák mindazt szeretett gyermekeiknek, amivel könnyebbé tehetik egymás számára a szenvedést, az elválást és a tragédia feldolgozását.

A gyász gyakran elhordozhatatlan terhet ró a szülőkre, így a Tábitha Ház segítséget nyújt a veszteség feldolgozásban is. Lehetőséget teremt a „meg nem gyógyított” gyermekek méltóság-, és kegyeletteljes búcsúztatására, a gyász megélésére és a gyermek emlékének ápolására. 

Egy gyermekhospice ház alapítói sorainak megírása gyötrő feladat, mivel tudom, hogy -két egészséges gyermek édesapjaként- a felkészülés és a gondolatok papírra vetése során nem kerülhetem el a szembesülést a gyermekhalál érthetetlen tragédiájával. A minket körülvevő világ azt tanítja, hogy az élet egyetlen értelme a karrier, az egyéni érvényesülés, a pénzben mérhető siker és a pénzért megvehető élvezet. Céljaink elérése érdekében szüntelenül küzdünk és dolgozunk: harcolunk kollégáink, versenytársaink ellen céljaink teljesüléséért, szüntelen aggódunk a teljesítendő feladatok és határidők miatt. A küzdelemben gyakran szem elől tévesztjük azon értékeket és célokat, amelyek valódi tartalmat és értéket adnak egyedi, véges -és megismételhetetlen- életünknek. A siker, pénz, csillogás hazug üzenetei elfelejtetik, hogy a tartalmas, értékes életet csak akkor élhetünk, ha megtaláljuk annak értelmét és megkeressük a választ az élet fontos kérdéseire.

A halál vesztesége hirtelen átrendezi a célokat, az ember rájön, hogy különbséget kell tennie a hamis és valódi értékek és célok között. A sürgős dolgok nem szoríthatják ki a fontos dolgokat. Egy gyermek gyötrő betegsége nyomán rájövünk, milyen érték is az egészség, milyen ajándék egy nyugodtan átaludt éjszaka. A minden történet végén megjelenő halál élesen világítja meg, milyen drágák azok a visszahozhatatlan napok, hetek, hónapok és évek, amelyeket egészségben együtt tölt el egy család, és amelyek nem azért mérettek ki számunkra, hogy azt aggódással és talmi célokért való küzdelemmel töltsük.

Az egyes történetek, amelyeket eddig láttam egyedi világszemléletet és értékeket mutat. Van aki saját erejére támaszkodik a betegség ellen vívott harcban és úgy érzi, az imádott gyermek halálával mindennek vége, kitéptek a szívéből egy darabot és az élete értelmetlenné vált. Más felnőttként is úgy érzi, hogy gyermekétől kap erőt és gyermeke tanítja meg küzdeni. Ismét mások nem egyedül küzdenek, hanem Isten erejére támaszkodnak és abban hisznek, hogy bár a szenvedés és halál tragikus, ám vigaszt nyújt a tudat, hogy a halállal nem ér véget az élet, mert aki hisz Jézus Krisztusban, annak örök élete van, s a család a halál után találkozik egymással Isten országában, ahol nincs könny és szenvedés.

Ahány sors, történet, annyi hit és értékválasztás, ám mindegyik a szülők feladatára és felelősségére hívja fel a figyelmet: azt üzenik, hogy a „napok gonoszak” az idő véges. Addig kell szeretetet és valódi értéket adnunk gyermekeinknek, míg van rá idő és egészség. Ha már eljött a betegség nem sokat tehetünk s nincs rosszabb annál, ha utólag jövünk rá, nagyot hibáztunk: nem töltöttünk elég időt gyermekeinkkel, nem szerettük őket eléggé és nem adtuk meg nekik meg mindazt a valódi értéket, ami nálunk volt letéve számukra. Azonban értéket és szeretetet csak akkor adhatunk, ha saját magunk is a helyünkön vagyunk: ha rossz célokra fókuszálunk az életben, ha rosszak az értékeink, semmit sem adhatunk. Csak abból adhatunk, ami nekünk is van.

A Tábitha Házban végzett szolgálat és tapasztalás üzenetet hordoz a szülők számára: az élet fontos kérdései el kell döntenünk. Kik vagyunk és mi a feladatunk a földön? Van-e célja és értelme az életnek? Van-e halál és túlvilági élet? Létezik-e Isten és ha igen hihetünk-e ígéreteinek? Nem élhetünk e válaszok nélkül. E kérdésekre adott válaszok döntik el, mit tekintünk értéknek, ezek döntik el, mire szánjuk életünket. Ezek a döntések jelennek meg céljainkban, időbeosztásunkban, gyermekünkhöz, családunkhoz fűződő viszonyunkban, ezek határozzák meg, hogyan szeretünk.

Minden egyes sors, történet egy-egy felemelt, figyelmeztető mutatóujj: csak olyan értéket adhatunk, ami nekünk is van, és csak addig adhatjuk, amíg lehetőségünk van rá! Döntenünk kell, mit hiszünk és hogyan éljük életünket.

 

Galambos László

Tábitha Ház alapító

 

Teljes körű, magas színvonalú – és ingyenes

A Tábitha nem kórház, hanem teljes körű ellátást biztosító otthon a gyógyíthatatlan gyerekeknek és családjaiknak. Aki azt gondolja, hogy „tragikus, nyomasztó hely”, téved: mosoly, nevetés, játék és sok-sok szeretet határozza meg a légkört.

Évente Magyarországon a becslések szerint több száz családban történik meg, amitől minden szülő legjobban fél: kiderül, hogy a gyermek betegsége nem gyógyítható, s a további gyógyító kezelések csak rontanák az állapotát. Ilyenkor azzal kell szembenézni, hogy a beteg földi élete belátható időn belül véget ér. Nehéz ezt kimondani, felfogni még nehezebb. A szülők általában küzdelmes lelki úton jutnak odáig, hogy nem a lehetetlent kell újra és újra megpróbálni, hanem a kialakult helyzettel kezdeni valamit.

Ilyen helyzetben is van segítség, csak ezt, sajnos, egyelőre kevesen tudják – és még kevesebben veszik igénybe. Nagy segítség, ha orvosokban is, szülőkben is tudatosul, hogy a lehetőség adott: itt nyitott szívvel és teljes szakértelemmel fogadják a legnagyobb bajban levő családokat.

A palliatív medicina, vagyis a hospice szolgáltatás – a sok kitűnő eredmény dacára – hazánkban a valós szükségleteknek csak töredékét képes kielégíteni. Nincs ez máshogy a gyermekek esetében sem. Sok teendő van még, hogy az orvosok körében elterjedjen a palliatív szemlélet, és tudatosodjon, hogy az élet utolsó időszakát szinte elképzelhetetlen mértékben meg lehet könnyíteni!

De milyen munka folyik a Tábitha házban? A nappali ellátás keretében napközben, meghatározott ideig ápolják a gyermeket. Az ún. tranzitellátás akkor vehető igénybe, ha a gyermek tartós, speciális otthoni ápolásra szorul: a törökbálinti házban a szülők a szakemberektől megtanulhatják a biztonságos kezelés, ellátás módozatait. A mentesítő ellátással a sokszor kimerült, csüggedt szülőktől egy időre átveszik a gyermek ápolását és felügyeletét. És végül, de nem utolsósorban: itt működik az életvégi ellátás, amikor a terminális állapotú gyermeknek és családjának nyújtanak segítséget. A Tábitha szakemberei nem csak a halálesemény előtt és közben, de utána, a gyászfolyamatban is készek segíteni.

Nagy segítség, ha orvosokban is, szülőkben is tudatosul, hogy a lehetőség adott: itt nyitott szívvel és teljes szakértelemmel fogadják a legnagyobb bajban levő családokat.

Tábitha története

2011 szeptemberében érkezett az első beteg gyermek a törökbálinti gyermekhospice-ba. Az épület akkor még frissen volt átalakítva egy családi házból.

Galambos László informatikai vállalkozó, a Tábitha ötletgazdája, alapítója és főtámogatója a saját házát ajánlotta fel a célra, és saját költségén alakíttatta át azoknak a korszerű követelményeknek megfelelően, amelyek – a munkatársak szaktudásával együtt – lehetővé tették, Magyarország második, s máig a legnagyobb, az orvosi szakma által széleskörűen elismert gyermekhospice működhessen itt.

Hogy mindig legyen segítség – még akkor is, amikor egy család a lehető legkétségbeejtőbb helyzetbe kerül; akkor is, amikor elhangzik a diagnózis, hogy „sajnos, gyógyító célú kezelésekre már nincs lehetőség, s a továbbiakban „csak” a gyermek életminőségének javítása lehet a cél…”  IIyenkor minden átértékelődik, ilyenkor egy szülő úgy érzi, a világ omlik össze benne és körülötte. És ilyenkor van a legnagyobb szükség arra, hogy valaki megfogja a kétségbeesett szülő, család, gyermek kezét. 

A Tábitha Háznál az évek alatt több, mint száz olyan család talált segítséget, menedéket, akik gyógyíthatatlan vagy krónikus betegséggel együtt élő gyermeket nevelnek. Akár a mentesítő szolgálat formájában, amikor egy időre átveszük a gyermek gondozásának terhét a kimerült szülőktől, akár a tranzitellátás keretében, mikor az otthoni ápolás módozatait „tanítjuk meg”. Akár pedig, szükség esetén, életvégi ellátást nyújtva – amikor arra törekszünk, hogy a távozás, a búcsúzás lelki és fizikai fájdalmait enyhítsük.

Mert mindig van segítség. 

Ebben hiszünk, ezért szolgálunk, a hozzánk forduló családok számára ingyen és bérmentve. A mi legnagyobb jutalmunk az, ha tudunk vigasztalni valakit, ha újra megkönnyebbülést, mosolyt, nevetést látunk a gyermekek, szülők arcán, ha átvehetünk valamennyit a hordozhatatlan teherből, ha enyhíthetjük a szenvedést.

Hálát adunk, hogy az igazi és teljes Szeretetet képviselhetjük, Aki soha, senkit nem hagyott még cserben – és nem is fog.