Fantasztikusan sikerült a főzés: interjú a séfekkel

Vasárnap a remek hangulat és a finom fogások mellett bemutathatta a tevékenységét a Tábithás csapat; csak az ételekből 156 ezer Ft gyűlt össze a a gyermekhospice működésére.Nagy örömünkre szolgált, hogy a Szimplakert Közös Lábos akciójának keretében vasárnap igen sokan voltak kíváncsiak nemcsak a Tábithát segít …Vasárnap a remek hangulat és a finom fogások mellett bemutathatta a tevékenységét a Tábithás csapat; csak az ételekből 156 ezer Ft gyűlt össze a a gyermekhospice működésére. Nagy örömünkre szolgált, hogy a Szimplakert Közös Lábos akciójának keretében vasárnap igen sokan voltak kíváncsiak nemcsak a Tábithát segítő mesterszakácsok főztjére, de a gyermekhospice fontosságát bemutató prezentációra is. Megkérdeztük a séfeket, milyen személyes tapasztalatot szereztek.Elismert mesterszakácsként miért vállaltak „jótékonysági” főzést, és miért épp egy gyermekes családokat segítő civil szervezetnek?Varju Viktor: Segal Viktor említette egy magánbeszélgetésben a rá váró feladatot, mire én automatikusan felajánlottam a segítségemet. Nyilván az ember szívesen segít, de ezen keresztül most egy olyan kör ismerte meg az étterem ízvilágát, aki egyébként csak nagyon ritkán jut el hozzánk. Nem feltétlen anyagi okok miatt, hanem mert egyszerűen más az ízlésvilága vagy az érdeklődési köre. Sok fiatal külföldivel is találkoztam. Jó volt látni, hogy befogadóak tudnak lenni egy olyan magyar ételre is mint egy egyszerűnek aposztrofált májas hurka. Egy szakács ritkán jut ki a konyha falai közül és motiváló tud lenni egy új megvalósítandó feladat, főleg hogyha egy jó ügyet szolgálhat! Segal Viktor: Nálunk már hagyománynak számít, hogy odaállunk ilyen ügyek mellé, legyenek beteg gyermekek, akár a Bátor Tábor részéről, vagy akár mélyszegénységben élők, akár olyan, bajba jutott családok, mint akikkel a Tábitha ház foglalkozik. Sokan kérdezik, hogy talán azért, mert nálunk is van ilyen probléma családban? Szerencsére nincs, és úgy gondolom, nem kell személyes érintettség ahhoz feltétlenül, hogy az ember belső igényt érezzen a segíteni akarásra. És nem csak akkor, amikor látja a sajtó. Nem is a mérték számít, hanem az, hogy az ember tudja örömmel tenni. Nyilván fárasztó, kemény munka volt, de hogyan érezték magukat a Szimpla Kertben, ezen a mindenestül „civil” hangulatú vasárnap délelőttön?VV: Ügyelek arra, hogy a vasárnapot mindig – ha csak tehetem – a családommal és a most 6 éves kisfiammal töltsem. Persze kivételek gyakran adódnak, de most olyan alkalom adódott, hogy a munka kicsit összeolvadhatott a privát élettel. Kicsi fiam – Soma – volt az első számú segítőm ezen a napon, ami neki is egy új élményt adott és mondhatom: jól állta a sarat. Amúgy sem volt „munkaszagú” a felkérés, de ezáltal aztán még lazább és szívet melengetőbb volt a dolog. Jól éreztem magam és az Az önkéntesek is tanúbizonyságot adtak rendíthetetlenségükről és odaadásukról. Hamar eladtunk mindent, az éhesen maradtaktól pedig ezúton is elnézést kérünk. Jó nap volt, máskor is örömmel jövünk! SV: Bár valóban nem szokványos, de a Szimpla a maga színes forgatagával, a sok fiatallal és külföldivel szerintem ideális terep volt az eseményhez. A piacra eleve a gasztronómiai érdeklődésűek jönnek zömmel – és egy séfnek az külön élmény, hogy saját maga oszthatja a főztjét, és azonnal tapasztalhatja a visszajelzéseket. Külön örülök, hogy az én egzotikus vega fogásom hamarabb elfogyott, mint Viktor tradicionális hurkája… 🙂 És különleges élmény volt látni a Tábitha Ház önkénteseinek sürgés-forgását, látni az arcukon az őszinte, szívből jövő lelkesedést, és a közönség empátiáját. Bár egy igen nehéz, sok munkával teli hét állt mögöttem, mégis feltöltődve, nagy örömmel vettem részt az akcióban. Köszönjük szépen!